Iskolai pedagógusaink
Az iskolai mindennapokat a tanítók és a kollégák teszik élővé. Ők azok, akik a reggeli körtől a délutáni búcsúig figyelnek a gyerekekre, kísérik a tanulásban, és bíztatják őket a próbálkozásra.
Kép
Mgr. Kosztúr Ilona
Igazgató és tanító
Ilike tanító néni vagyok, az iskola tanítója és egyben igazgatója. - Nagy szívvel szolgálni, szeretettel tanítani, értéket őrizni és jövőt építeni – számomra ezt jelenti pedagógusnak lenni.
Pedagógiai pályámat a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola elvégzése után a Sajószentkirályi Alapiskolában kezdtem. Ezt követően az abafalvai óvodában a legkisebbekkel tölthettem mindennapjaimat – és talán ott tanultam meg igazán, hogy egy gyermek számára a szeretetteljes, biztonságos és elfogadó közeg az első és legfontosabb lépés a világ felfedezéséhez.
A tanulást soha nem tekintettem lezárt útnak. A Komáromi Selye János Egyetemen óvodai és elemi pedagógia szakon szereztem alap - és mesterfokú végzettséget. Immár tizenharmadik éve vezetem iskolánk összevont intézményét, miközben a tanítás örömét sem szerettem volna soha elengedni. Magyar nyelv és irodalmat, szlovák nyelv és irodalmat, matematikát, angol nyelvet és informatikát tanítok.
A pedagógusi hivatás számomra nem egyszerűen munka. Hivatás – és egyben szenvedély.
Minden egyes nap az motivál, hogy megtaláljam azokat az új lehetőségeket, amelyekkel még szebbé, élményekben gazdagabbá és vonzóbbá tehetjük gyermekeink számára az óvodában és az iskolában töltött éveket. Hiszem, hogy az iskola nem csupán a tanulás helyszíne. Az iskola egy olyan hely, ahová jó megérkezni, ahol jó együtt lenni, és ahonnan jó emlékekkel lehet útnak indulni.
Számomra ugyanakkor az iskola feladata nem merül ki abban, hogy tudást adjunk át. Feladatunknak és kötelességünknek érzem őseink hagyatékának ápolását, értékeink megőrzését és azok továbbörökítését is. Szeretném, ha gyermekeink nemcsak a könyvekből ismernék meg múltunkat és kultúránkat, hanem meg is élnék, átélnék és büszkén továbbvinnék mindazt, amit elődeink ránk bíztak. Hiszem, hogy aki ismeri és becsüli gyökereit, az magabiztosabban tudja építeni a jövőjét.
Szívemhez különösen közel áll a művészet. Hosszú évek óta írok és rendezek színdarabokat, amelyeket aztán gyermekeinkkel együtt színpadra is állítunk. Ezek az előadások számomra nem csupán kulturális programok: hidat teremtenek múlt és jelen, gyermek és közösség, hagyomány és jövő között. Nagy öröm látni, ahogy a kezdetben bátortalan gyermekekből a színpadon magabiztos, felszabadult és ragyogó szereplők válnak.
Emellett szívesen tanítok táncokat is, mert hiszem, hogy a zene, a mozgás, a hagyomány és a közös alkotás olyan értékeket ad a gyermekeknek, amelyeket tankönyvekből nem lehet megtanulni.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen közösség vesz körül. Számomra ez az intézmény már régen nem csupán egy munkahely. Ez a második családom.
Ide tartoznak a kollégáim, akik nap mint nap mellettem állnak, a szülők, akik ránk bízzák legféltettebb kincseiket, és természetesen a gyermekek, akik miatt mindennek értelme van.
Mert pedagógusnak lenni számomra azt jelenti, hogy nap mint nap nyomot hagyhatunk egy gyermek életében. Néha egy biztató szóval, néha egy mosollyal, egy öleléssel, egy türelmes magyarázattal – vagy éppen azzal, hogy egyszerűen csak hiszünk benne.
Hitvallásom egyszerű : A gyermekekért dobog a szívem: minden nap azért dolgozom, hogy szeretetből biztonságot, a hagyományainkból erőt, a tudásból szárnyakat, a közös élményekből pedig életre szóló emlékeket adjunk.
Pedagógiai pályámat a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola elvégzése után a Sajószentkirályi Alapiskolában kezdtem. Ezt követően az abafalvai óvodában a legkisebbekkel tölthettem mindennapjaimat – és talán ott tanultam meg igazán, hogy egy gyermek számára a szeretetteljes, biztonságos és elfogadó közeg az első és legfontosabb lépés a világ felfedezéséhez.
A tanulást soha nem tekintettem lezárt útnak. A Komáromi Selye János Egyetemen óvodai és elemi pedagógia szakon szereztem alap - és mesterfokú végzettséget. Immár tizenharmadik éve vezetem iskolánk összevont intézményét, miközben a tanítás örömét sem szerettem volna soha elengedni. Magyar nyelv és irodalmat, szlovák nyelv és irodalmat, matematikát, angol nyelvet és informatikát tanítok.
A pedagógusi hivatás számomra nem egyszerűen munka. Hivatás – és egyben szenvedély.
Minden egyes nap az motivál, hogy megtaláljam azokat az új lehetőségeket, amelyekkel még szebbé, élményekben gazdagabbá és vonzóbbá tehetjük gyermekeink számára az óvodában és az iskolában töltött éveket. Hiszem, hogy az iskola nem csupán a tanulás helyszíne. Az iskola egy olyan hely, ahová jó megérkezni, ahol jó együtt lenni, és ahonnan jó emlékekkel lehet útnak indulni.
Számomra ugyanakkor az iskola feladata nem merül ki abban, hogy tudást adjunk át. Feladatunknak és kötelességünknek érzem őseink hagyatékának ápolását, értékeink megőrzését és azok továbbörökítését is. Szeretném, ha gyermekeink nemcsak a könyvekből ismernék meg múltunkat és kultúránkat, hanem meg is élnék, átélnék és büszkén továbbvinnék mindazt, amit elődeink ránk bíztak. Hiszem, hogy aki ismeri és becsüli gyökereit, az magabiztosabban tudja építeni a jövőjét.
Szívemhez különösen közel áll a művészet. Hosszú évek óta írok és rendezek színdarabokat, amelyeket aztán gyermekeinkkel együtt színpadra is állítunk. Ezek az előadások számomra nem csupán kulturális programok: hidat teremtenek múlt és jelen, gyermek és közösség, hagyomány és jövő között. Nagy öröm látni, ahogy a kezdetben bátortalan gyermekekből a színpadon magabiztos, felszabadult és ragyogó szereplők válnak.
Emellett szívesen tanítok táncokat is, mert hiszem, hogy a zene, a mozgás, a hagyomány és a közös alkotás olyan értékeket ad a gyermekeknek, amelyeket tankönyvekből nem lehet megtanulni.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen közösség vesz körül. Számomra ez az intézmény már régen nem csupán egy munkahely. Ez a második családom.
Ide tartoznak a kollégáim, akik nap mint nap mellettem állnak, a szülők, akik ránk bízzák legféltettebb kincseiket, és természetesen a gyermekek, akik miatt mindennek értelme van.
Mert pedagógusnak lenni számomra azt jelenti, hogy nap mint nap nyomot hagyhatunk egy gyermek életében. Néha egy biztató szóval, néha egy mosollyal, egy öleléssel, egy türelmes magyarázattal – vagy éppen azzal, hogy egyszerűen csak hiszünk benne.
Hitvallásom egyszerű : A gyermekekért dobog a szívem: minden nap azért dolgozom, hogy szeretetből biztonságot, a hagyományainkból erőt, a tudásból szárnyakat, a közös élményekből pedig életre szóló emlékeket adjunk.
Kép
Mgr. Kovácsné Hanobik Csilla
Tanító
„A gyermekek mosolya, szeretete és boldogsága a legnagyobb ajándék számomra.”
Kovácsné Hanobik Csilla vagyok, két fiúgyermek édesanyja. Életem legmeghatározóbb szereplői a gyermekeim, akik által nap mint nap megtapasztalom az anyaság szépségét, örömeit és felelősségét. Az anyai szeretet, a türelem, a megértés és az odafigyelés olyan értékek, amelyek nemcsak a családi életemben, hanem pedagógusi munkámban is fontos szerepet töltenek be.
Már kisgyermekkorom óta arról álmodoztam, hogy egyszer tanító néni leszek. Ez az álmom valóra vált, amikor 2000-ben befejeztem tanulmányaimat a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. Immár 26 éve dolgozom pedagógusként, ebből 21 éve az Abafalvai Alapiskola tanítójaként.
Hivatásom egyben a szívemhez közel álló küldetés is. Nagyon szeretem a gyermekeket, akik számomra őszinte, érzékeny, szeretetre méltó kis emberek, akiknek minden egyes nap új lehetőséget kínál a fejlődésre, a tanulásra és a világ felfedezésére. Örömmel tölt el a velük való mindennapi foglalkozás, a közös munka, a kíváncsi tekintetek, a vidám pillanatok és az a szeretet, amelyet tőlük kapok.
Pedagógusként arra törekszem, hogy tanítványaimat ne csak tudással, hanem szeretettel, bizalommal és megfelelő értékekkel is gazdagítsam. Hiszem, hogy minden gyermekben ott rejlik valami különleges, és a mi feladatunk, hogy segítsük őket ennek felfedezésében és kibontakoztatásában. Fontos számomra, hogy tanítványaim biztonságos, elfogadó és szeretetteljes környezetben fejlődhessenek, ahol bátran kérdezhetnek, hibázhatnak, és örömmel tanulhatnak.
Szívemhez legközelebb a magyar nyelv tanítása áll. Nagy örömmel adom át a gyermekeknek anyanyelvünk szépségét, gazdagságát és szeretetét. Hiszem, hogy a magyar nyelv nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem kultúránk, hagyományaink és identitásunk egyik legfontosabb őrzője is.
A tanítás számomra nem csupán munka, hanem hivatás, amelyben minden nap újra és újra megerősítést nyer, hogy jó úton járok. A gyermekek mosolya, jókedve, elégedettsége és szeretete mindennél fontosabb számomra. Büszke vagyok arra, hogy részese lehetek fejlődésüknek, és hogy apró lépéseiket nap mint nap szeretettel és odafigyeléssel kísérhetem.
Kovácsné Hanobik Csilla vagyok, két fiúgyermek édesanyja. Életem legmeghatározóbb szereplői a gyermekeim, akik által nap mint nap megtapasztalom az anyaság szépségét, örömeit és felelősségét. Az anyai szeretet, a türelem, a megértés és az odafigyelés olyan értékek, amelyek nemcsak a családi életemben, hanem pedagógusi munkámban is fontos szerepet töltenek be.
Már kisgyermekkorom óta arról álmodoztam, hogy egyszer tanító néni leszek. Ez az álmom valóra vált, amikor 2000-ben befejeztem tanulmányaimat a Nyitrai Konstantin Filozófus Egyetemen. Immár 26 éve dolgozom pedagógusként, ebből 21 éve az Abafalvai Alapiskola tanítójaként.
Hivatásom egyben a szívemhez közel álló küldetés is. Nagyon szeretem a gyermekeket, akik számomra őszinte, érzékeny, szeretetre méltó kis emberek, akiknek minden egyes nap új lehetőséget kínál a fejlődésre, a tanulásra és a világ felfedezésére. Örömmel tölt el a velük való mindennapi foglalkozás, a közös munka, a kíváncsi tekintetek, a vidám pillanatok és az a szeretet, amelyet tőlük kapok.
Pedagógusként arra törekszem, hogy tanítványaimat ne csak tudással, hanem szeretettel, bizalommal és megfelelő értékekkel is gazdagítsam. Hiszem, hogy minden gyermekben ott rejlik valami különleges, és a mi feladatunk, hogy segítsük őket ennek felfedezésében és kibontakoztatásában. Fontos számomra, hogy tanítványaim biztonságos, elfogadó és szeretetteljes környezetben fejlődhessenek, ahol bátran kérdezhetnek, hibázhatnak, és örömmel tanulhatnak.
Szívemhez legközelebb a magyar nyelv tanítása áll. Nagy örömmel adom át a gyermekeknek anyanyelvünk szépségét, gazdagságát és szeretetét. Hiszem, hogy a magyar nyelv nem csupán a kommunikáció eszköze, hanem kultúránk, hagyományaink és identitásunk egyik legfontosabb őrzője is.
A tanítás számomra nem csupán munka, hanem hivatás, amelyben minden nap újra és újra megerősítést nyer, hogy jó úton járok. A gyermekek mosolya, jókedve, elégedettsége és szeretete mindennél fontosabb számomra. Büszke vagyok arra, hogy részese lehetek fejlődésüknek, és hogy apró lépéseiket nap mint nap szeretettel és odafigyeléssel kísérhetem.
Kép
Héthy Éva
Nevelőnő
Régóta vagyok ennek az iskolának a nevelője, és talán nincs is szebb számomra annál, mint nap mint nap a gyerekek között lenni.
Nevelési tantárgyakat, természet-környezet ismeretet és honismeretet is tanítok - de számomra a tanítás mindig több egyszerű tudásátadásnál.
Szeretem a gyerekeket, a kíváncsiságukat, a kérdéseiket, a nevetésüket és azt az őszinte világot, amit magukkal hoznak. Hiszek abban, hogy a gyermekeket nemcsak tanítani, hanem bátorítani, meghallgatni, szeretni és jó irányba terelgetni is kell.
Sok év telt el azóta, hogy beléptem az iskola kapuján, mégis ma is ugyanúgy érzem:
JÓ HELYEN VAGYOK.
Nem is tudnék mást csinálni. Nekem ez nem csupán munka - ez a hivatásom, és egy kicsit a szívem is.
Nevelési tantárgyakat, természet-környezet ismeretet és honismeretet is tanítok - de számomra a tanítás mindig több egyszerű tudásátadásnál.
Szeretem a gyerekeket, a kíváncsiságukat, a kérdéseiket, a nevetésüket és azt az őszinte világot, amit magukkal hoznak. Hiszek abban, hogy a gyermekeket nemcsak tanítani, hanem bátorítani, meghallgatni, szeretni és jó irányba terelgetni is kell.
Sok év telt el azóta, hogy beléptem az iskola kapuján, mégis ma is ugyanúgy érzem:
JÓ HELYEN VAGYOK.
Nem is tudnék mást csinálni. Nekem ez nem csupán munka - ez a hivatásom, és egy kicsit a szívem is.