Ilike tanító néni vagyok, az iskola tanítója és egyben igazgatója. - Nagy szívvel szolgálni, szeretettel tanítani, értéket őrizni és jövőt építeni – számomra ezt jelenti pedagógusnak lenni.
Pedagógiai pályámat a Losonci Pedagógiai Szakközépiskola elvégzése után a Sajószentkirályi Alapiskolában kezdtem. Ezt követően az abafalvai óvodában a legkisebbekkel tölthettem mindennapjaimat – és talán ott tanultam meg igazán, hogy egy gyermek számára a szeretetteljes, biztonságos és elfogadó közeg az első és legfontosabb lépés a világ felfedezéséhez.
A tanulást soha nem tekintettem lezárt útnak. A Komáromi Selye János Egyetemen óvodai és elemi pedagógia szakon szereztem alap - és mesterfokú végzettséget. Immár tizenharmadik éve vezetem iskolánk összevont intézményét, miközben a tanítás örömét sem szerettem volna soha elengedni. Magyar nyelv és irodalmat, szlovák nyelv és irodalmat, matematikát, angol nyelvet és informatikát tanítok.
A pedagógusi hivatás számomra nem egyszerűen munka. Hivatás – és egyben szenvedély.
Minden egyes nap az motivál, hogy megtaláljam azokat az új lehetőségeket, amelyekkel még szebbé, élményekben gazdagabbá és vonzóbbá tehetjük gyermekeink számára az óvodában és az iskolában töltött éveket. Hiszem, hogy az iskola nem csupán a tanulás helyszíne. Az iskola egy olyan hely, ahová jó megérkezni, ahol jó együtt lenni, és ahonnan jó emlékekkel lehet útnak indulni.
Számomra ugyanakkor az iskola feladata nem merül ki abban, hogy tudást adjunk át. Feladatunknak és kötelességünknek érzem őseink hagyatékának ápolását, értékeink megőrzését és azok továbbörökítését is. Szeretném, ha gyermekeink nemcsak a könyvekből ismernék meg múltunkat és kultúránkat, hanem meg is élnék, átélnék és büszkén továbbvinnék mindazt, amit elődeink ránk bíztak. Hiszem, hogy aki ismeri és becsüli gyökereit, az magabiztosabban tudja építeni a jövőjét.
Szívemhez különösen közel áll a művészet. Hosszú évek óta írok és rendezek színdarabokat, amelyeket aztán gyermekeinkkel együtt színpadra is állítunk. Ezek az előadások számomra nem csupán kulturális programok: hidat teremtenek múlt és jelen, gyermek és közösség, hagyomány és jövő között. Nagy öröm látni, ahogy a kezdetben bátortalan gyermekekből a színpadon magabiztos, felszabadult és ragyogó szereplők válnak.
Emellett szívesen tanítok táncokat is, mert hiszem, hogy a zene, a mozgás, a hagyomány és a közös alkotás olyan értékeket ad a gyermekeknek, amelyeket tankönyvekből nem lehet megtanulni.
Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen közösség vesz körül. Számomra ez az intézmény már régen nem csupán egy munkahely. Ez a második családom.
Ide tartoznak a kollégáim, akik nap mint nap mellettem állnak, a szülők, akik ránk bízzák legféltettebb kincseiket, és természetesen a gyermekek, akik miatt mindennek értelme van.
Mert pedagógusnak lenni számomra azt jelenti, hogy nap mint nap nyomot hagyhatunk egy gyermek életében. Néha egy biztató szóval, néha egy mosollyal, egy öleléssel, egy türelmes magyarázattal – vagy éppen azzal, hogy egyszerűen csak hiszünk benne.

Hitvallásom egyszerű : A gyermekekért dobog a szívem: minden nap azért dolgozom, hogy szeretetből biztonságot, a hagyományainkból erőt, a tudásból szárnyakat, a közös élményekből pedig életre szóló emlékeket adjunk.

Régóta vagyok ennek az iskolának a nevelője, és talán nincs is szebb számomra annál, mint nap mint nap a gyerekek között lenni.
Nevelési tantárgyakat, természet-környezet ismeretet és honismeretet is tanítok - de számomra a tanítás mindig több egyszerű tudásátadásnál.
Szeretem a gyerekeket, a kíváncsiságukat, a kérdéseiket, a nevetésüket és azt az őszinte világot, amit magukkal hoznak. Hiszek abban, hogy a gyermekeket nemcsak tanítani, hanem bátorítani, meghallgatni, szeretni és jó irányba terelgetni is kell.
Sok év telt el azóta, hogy beléptem az iskola kapuján, mégis ma is ugyanúgy érzem:
JÓ HELYEN VAGYOK.
Nem is tudnék mást csinálni. Nekem ez nem csupán munka - ez a hivatásom, és egy kicsit a szívem is.